Az iskola névadójáról

Noszlopy Gáspár 1820. augusztus 27-én született Vrácsikon Noszlopy Antal ügyvéd és Bárány Júlia harmadik fiúgyermekeként. Gáspár már kisgyermek korában kitûnt rendkívüli észjárásával, gyors kombinatív készségével. Gyermekévei alatt a legnagyobb hatással apja és annak baráti környezete volt rá. Apja a magyar kisnemesség legjobb hagyományait ültette el a lelkében, Berzsenyinek a jobbágyrendszer tarthatatlanságáról, az évszázados elmaradottságáról kifejtett gondolatai szintén kitörölhetettlenül  beléivódtak. Mindehhez hozzájárultak személyes tapasztalatai, hiszen apja és jobbágyai patriarchális viszonyából következõen nem csupán látta, hanem át is élte a jobbágyok mindennapos gondjait, bajait. 1834-tõl jogi tanulmányokat folytatott. Somogyot Noszlopy 1849. május 6-ig megtisztította a császáriaktól. A megye felszabadítás után látható volt, hogy a forradalom ügye sem védhetõ meg a szervezet honvédsereg nélkül. Noszlopy Gáspár július második felében éjjel-nappal igyekezett megszervezni a Dunántúl védelmét. Hogy elkerülje a felesleges vérontást, 1849. július 26-án seregével elhagyta Kaposvárt, ahová a császáriak négy nap múlva bevonultak. Kossuth Lajos július utolsó napjaiban a Dunántúl tejhatalmú kormánybiztosává nevezte ki. 1849. augusztus 16-án érte el a világosi fegyverletétel híre. Rövid tanácskozás után katonáinak szabad cselekvést engedélyezett és feloszlatta seregét. Noszlopy a veszprémi püspöki várban elbúcsúzott forradalmár társaitól és katonáitól, és augusztus közepén megkezdte hároméves bujkálását. Fejére kitûzött magas vérdíj az ellenségeit felkutatására és elfogására ösztönözte. 1850. április elsején Tiszabõn elfogták, de májusban sikerül megszöknie pesti börtönébõl. 1852. november 16-án a pesti bástya utcában, árulás következtében ismét elfogták. 1853. március 3-án reggel az üllõi úti határban, egy ezrednyi készenlétba helyezett fegyveres biztosítás mellett Sárközy Somával és Jubál Károllyal együtt kivégezték. Életének utolsó perceiben bátran vállalva cselekedetét a halált. Noszlopy Gáspár utolsó gondolata a magyar függetlenség, a szabadság volt. Így búcsúzott barátaitól: "Engem felakaszthatnak, de a szabadságot nem! Annak fája a mi vérünkbõl fog felnõni!"