A század elsõ évtizedében Kaposvár és térsége - mely döntõen agrárjellegû - olyan gazdasági fejlõdést, ipari, kereskedelmi fellendülést mutatott, hogy elengedhetetlenül szükségessé vált a kereskedelemben jártas szakemberek képzése. Ennek a kihívásnak kellett megfelelnie az iskolának, amelynek megteremtésére intézmények és magánszemélyek adakozásából közel 35 ezer korona gyûlt össze. Jól mutatta ez egyrészt az iskola és a képzés iránti "közigényt", de nem utolsósorban az ún. polgári szféra hatékony mûködését is a század eleji Magyarországon.
Az iskola elsõ igazgatója 1911-ben Ráday Gyula lett, akit az igazgató-választmány helyezett tisztségébe, amelynek tagjai a századelõ Kaposvárának kiemelkedõ személyiségei - gyárosok, ügyvédek, kereskedõk, illetve maga a polgármester.
Ötven fõvel, kilenc magántanulóval egy osztály indult, az iskola három évfolyamú volt. A jelesen végzett növendékek a gazdasági akadémiákon - Budapesti Kereskedelmi Akadémia, Keleti Kereskedelmi Akadémia, Kolozsvári Kereskedelmi Akadémia - folytathatták tanulmányaikat.
1914-tõl a háborús események az iskolát sem kerülték el, több tanuló teljesített katonai szolgálatot. 1919-ben válik négy évfolyamúvá a "Kaposvári Községi Négy Évfolyamú Felsõ Kereskedelmi Iskola".
1928-ban három különbözõ helyen folyt az oktatás, amely rendkívüli módon megnehezítette a tanulók és a tanárok munkáját egyaránt. Pedig ekkor már óriási tanáregyéniségek oktattak az iskolában, olyanok, akikre 50-55 év távlatából is meghatódva és tisztelettel emlékeznek tanítványaik. Példa erre dr. Merényi Oszkár irodalomtörténész alakja, aki 1922-tõl 1942-ig volt az iskola tanára.
1930-ban ismét változás állt be az iskola életében: csatlakozott hozzá a "kereskedõ-tanonciskolai" képzés is, így a neve: Kaposvári Négy Évfolyamú Felsõ Kereskedelmi Iskola és a vele kapcsolatos Kereskedõtanonc Iskola. Az iskola 25. évfordulóján, 1935. szeptember 1-jén a régi államrendõrség épületébe költözött, amelyet a város áldozatkészségébõl alakítottak át számára.
Megkezdte mûködését az Ifjúsági Segítõ Egyesület, amely a rászorulónak tandíjra, étkezési segélyre tankönyvek kötésére, sõt tüzelõre is nyújtott támogatást. Segítette a rászorulókat abban is, hogy részt vehessenek azokon a tanulmányi kirándulásokon, amelyek szinte az alapítástól hagyományosan ismétlõdtek a világgazdasági válságig.
Az Ifjúsági Vöröskereszt Csoport a dohányzás, az alkoholfogyasztás ellen lépett fel, az 1928-ban önállósult Turul Cserkészcsapat és az 1924-tõl mûködõ Ifjúsági Sportkör a növendékek testi és lelki egészségét - a kor szellemiségével összhangban - ápolta, alakította.
A II. világháború borzalmai nem kímélték sem a várost, sem az iskolát. Kaposvár frontvárossá vált, szükség volt a középületekre, hogy a sebesülteket idõben elláthassák Az oktatás szünetelt. A 14-18 évesek a front mögötti védõvonalak, lövészárkok elkészítésében segítettek. Ám a város közelében kialakult "állóháború" mellett "az élet nem állhat meg" jelszóval meg kellett kezdeni az iskolákban a tanítást. Habár az iskolát kórházzá alakították át, a fiatalok szükségtantermeket rendeztek be, és 1945 februárjában megkezdõdött a tanítás. Az iskolába járás példamutató volt, a vidéki növendékeket kollégium hiányában magánszállásokon helyezték el, az elrendelt csökkentett tanítási anyagot a szaktanárok idõben elvégezték, "a tanítás eredményesen folyt, a nevelést a hazafias szellem és a valláserkölcsi világnézet irányította."
Áprilisban az iskolaépület is felszabadult hadi kötelezettsége alól, a tanítás szabályos idõben kezdõdött meg, szeptemberben az eddig szigorúan fiú iskola vegyessé változott a 22 leánytanuló felvételével.
Az iskola ekkor alapjában véve idealista világszemléletû volt, amelyet jól tükröz az esküszöveg: "Én...esküszöm a mindenható és mindentudó Istenre, hogy a Magyar Köztársasághoz és annak alkotmányához hû leszek. Magyarország törvényeit, törvényes szokásait és a kormány rendeleteit megtartom, hivatali elöljáróimnak engedelmeskedem, a hivatali titkot megõrzöm és hivatali kötelességeimet pontosan, lelkiismeretesen, a nép érdekeinek szem elõtt tartásával teljesítem. Isten engem úgy segéljen."
1946-ban a szülõk városhoz intézett memoranduma következtében a felügyelõbizottság határozata alapján "az iskola leánytagozatot nyithat, mert 40 - 45 leány óhajtja kereskedelmi középiskolai tanulmányait Kaposváron végezni", ám ehhez semmiféle anyagi támogatást adni nem tudott, így megint csak a polgárok és a szülõk anyagi segítségére számíthatott az intézmény, amikor a koedukált oktatást 1946-ban beindította. Az engedélyt csak úgy kapták meg, ha " a szünetekben a leányok elkülönített helyen egy felügyelõ jelenlétében társaloghatnak, és a fiúkkal nem beszélgethetnek". Egy egyedülálló idõs hölgyet alkalmaztak, aki hivatva volt az iskola leányait az óraközi szünetekben "õrizni". Létrejött - bár a helybeli kereskedõk nyílt ellenszenve miatt a polgármester mûködését nem legitimizálta - a Diákkaptár szervezete, amelynek tagjai vasat, rezet, papírt gyûjtöttek, ugyanakkor iskolai boltot nyitottak, közös beszerzésekre vállalkoztak
1948-ban az iskola államosítása után nevébõl eltûnt a "községi" jelzõ, és Kaposvári Állami Kereskedelmi Középiskolá"-ra változott. Minden tanárát állami szolgálatba vették, felügyeletét a kereskedelmi és szövetkezetügyi miniszter látta el. Az igazgatói teendõk ellátásával továbbra is Szalay Richárdot bízták meg. 1949. szeptember elsejétõl Bársony Róbert lett az immár Közgazdasági Gimnázium igazgatója. 1950 végén dr. Borsa Béla lett az igazgató, a tanév végére az iskola neve Közgazdasági Középiskolára változott.
l952-ben az új igazgató Pintér József lett, ekkor készült el az elsõ komolyabb iskolai munkaterv, a 28 pontból álló Házirend, amely még mindig az elzárkózás talaján íródott: a diákokra épít, de nélkülük. A DISZ titkára részt vesz a tantestületi üléseken, de a diákok véleményét csak a tanárokkal való egyetértés esetén képviselheti. Ez a Házirend mondja ki elõször 22. pontjában, hogy " a leányok teljesen egyenjogú társai a fiútanulóknak".
A követezõ években a belkereskedelmi-, majd a pénzügyminiszter kérésére kereskedelmi tagozatot nyitottak, az osztályok száma növekedett. 1958-tól valamelyest lazítottak az eddigi elzárkózás politikáján is: iskolabálokat szerveztek.
1961-ben ünnepelték a fennállás 50. évfordulóját. Ekkor vette fel az iskola Noszlopy Gáspár nevét, emlékkönyvet készítettek. 1963/64-ben a Mûvelõdésügyi Minisztérium bevonta az iskolát kísérleti jellegû oktatási rendszerébe, amelynek eredményeképpen 1967-ben szakközépiskolává szervezõdött.
1970-ben végre megkezdõdött a mai iskolaépület építése, és 1971 tavaszán be is fejezõdött, ám oda már mint "csak" közgazdasági szakközépiskola költözött az intézmény, ugyanis idõközben szétvált a kereskedelmi szakközépiskolától.
1980 augusztusában, Pintér József nyugállományba vonulása után Kraliczki Zoltánné vette át az iskola vezetését, aki 1990-ig töltötte be ezt a tisztséget. A 80-as évek elején az iskola - figyelembe véve a gazdasági folyamatokat - beindította a számítástechnikai folyamatszervezõi képzést. Amellett, hogy ez természetesen megnövelte az iskola iránti érdeklõdést, nagyban hozzájárult ahhoz is, hogy a térségben kialakult az a kép, miszerint a közgazdasági szakközépiskola olyan korszerû képzést folytat, amely nemhogy megfelel, de eléje is megy a gazdasági változásoknak. 1986-ban Somogy megye Pedagógiai Díj adományozásával ismerte el az iskola érdemeit.
A rendszerváltozással megváltozott az iskolák igazgatói állásának betöltési feltétele is: immár a tantestületnek szabad döntési lehetõsége volt igazgatói pályázatok között választania. Így 1990-ben a fenntartó Érfalvyné Ludvig Borbálát bízta meg az igazgatói teendõk ellátásával. Jelenleg is az õ vezetése alatt mûködik az intézmény.

90-es évek

A gazdasági-társadalmi változások új irányzatok bevezetését tették szükségessé. 1990-tõl folyamatosan mûködik a pénzügyi és számviteli ügyintézõi, gazdasági informatikus, külkereskedelmi ügyintézõi illetve az idegen nyelvû gép- gyorsírói ágazat az iskolában. Az oktatás tartalma is változott: nõtt az informatika, számítástechnika és az idegen nyelv szerepe, korszerûsödtek a szakmai ismeretek. Változott a képzés struktúrája: négy évesrõl öt évesre változott a képzés, alap- közép- felsõfokú képesítést ad az iskola. Világbanki osztályok indultak, akkreditált képzés folyik, az iskola ECDL vizsgaközpont lett. 1998-ban felavattuk korszerû tanirodánkat és az új könyvtárat. A középfokú közgazdászképzés érdekében mûködik TREND alapítványunk.