A vulkáni övezet az Aleutákkal kezdõdik, majd Alaszkán, Észak-Amerikán, Közép-Amerikán, az Antillákon, Dél-Amerikán át folytatódik az Antarktiszig.
Alaszkában a Katmai vulkán híres pusztító kitöréseirõl.
A Kordillerák üledékes láncai közé a vulkáni mûködés eredményeként hatalmas lávatakarók  ékelõdnek, a törésvonalakon  vulkáni kúpok ülnek ilyen pl. Shasta, Rainier, Mt.St.Helens. A Yellowstone-park pedig valóságos vulkanológiai múzeum.
E vonal folytatásaként helyezkednek el a mexikói vulkánok: Colima, Paricutin, Popocatepetel. Az Antillák legismertebb vulkánja a Mt.Pelée.
Dél-Amerikában, az Andokban Kolumbiától a Tûzföldig vulkánóriások egész sora mûködik, mint a Cotopaxi, a Chimborazzo és az Aconcagua.
Az Antarktisz legmagasabb vulkánjai az Erebus és a Terror.
Az övezet vulkánjainak kialakulásában, az ázsiai övezethez hasonlóan itt is fontos szerepet kapott a szubdukciós folyamat.
Vulkánjat mûködés szerint az explóziós és a vegyes típusba soroljuk.
A vulkántörténelem híres robbanásos kitörései kapcsolódnak a területhez:
Mt.Pelée 1902, Mt.St.Helens 1980.
 

Az amerikai pacifikus öv vulkánjai

Mt. St. Helens	Mt.Pelée