Petőfi Sándor (1823-1849)

 

Petőfi eszmevilágának középpontjában a szabadság állott, a szabadságharc költő-katonája és vértanúja lett. A népköltészetet azért szándékozott uralkodóvá tenni az irodalomban, hogy azzal a nép társadalmi felemelkedését is elősegítse.

1823 január 1-én Kiskőrösön született, apja Petrovics István mészáros, anyja a szlovák anyanyelvű Hruz Mária. 1824-ben Kiskunfélegyházára költöztek, itt tanult meg magyarul. Jó körülmények között élt, ez lehetővé tette a gondos taníttatást. Összesen 9 iskolában tanult (Kecskemét, Szabadszállás, Sárszentlőrinc, Pest, Aszód) ez azzal az előnnyel járt, hogy már fiatalon igen gazdag élettapasztalatokkal rendelkezett. 1835-38-ig Aszódon tanult, itt egyike volt a legjobb tanulóknak. 1838-ban a tanév végi záróünnepségen ő mondta a búcsúbeszédet. Ez a Búcsúbeszéd az első ránk maradt költeménye. 1838-ban iratkozott be a selmeci líceumba. Itt a magyar önképzőkör, a Nemes Magyar Társaság tagja lett, azonban gyengén tanult. Édesapja 1838-ban anyagilag tönkrement. 1839-től Debrecenben ingyendiák, majd Pestre kerül a Nemzeti Színházhoz kisegítőmunkásnak. 1839. szeptember 6-án Sopronban beállt önkéntes katonának a császári hadseregbe. Nem bírta a megpróbáltatásokat, megbetegedett, majd 1841-ben Sopronban elbocsátották. 1841. októberében visszatért Pápára tanulni. Itt kötött szoros barátságot Jókai Mórral. 1842-ben az Atheneaumban megjelent első verse A borozó. 1842. október végén Pápán örökre abbahagyta a tanulást pénztelensége miatt. Ennek ellenére alapos műveltségre tett szert, hiszen sokat olvasott. 1842-43-ban először Székesfehérváron, majd Kecskeméten színészeskedett. Ezt követően Pozsonyba ment, ahol az Országgyűlési tudósításokat másolta. Itt született Távolból című költeménye. 1843 nyarától Pesten a Külföldi Regénytár részére két regényt fordított le, valamint kapcsolatba került a fővárosi értelmiségi ifjúsággal és naponta megfordult a Pilvaxban is. 1843 őszétől Debrecenben ismét felcsapott színésznek, de megbetegedett és ezért visszatért Debrecenbe. 1844 februárjában felkereste Vörösmarty Mihályt, az ő ajánlására a Nemzeti Kör vállalta verseinek kiadását. Vörösmarty és Bajza támogatásával 1844. júl. 1-től segédszerkesztő lett a Pesti Divatlapnál. Az irodalmi élet középpontjába került. 1844. októberében jelenik meg A helység kalapácsa című komikus eposza. 1844. novemberében megjelenik első verseskötete, belefogott a János vitézbe. Pesten megismerkedett Csapó Etelkével, aki 1845. jan. 7-én váratlanul meghalt. Eme korszakának verseit gyűjtötte össze az 1845. márciusában megjelenő Cipruslombok Etelke sírjára kötetébe. Kilépett a Pesti Divatlap szerkesztőségéből. Áprilisban elindult felvidéki körútjára, ahol mindenhol lelkesen fogadták: Útijegyzetek. Mednyánszky Bertával újabb sikertelen szerelem (az apja nem engedélyezte). 1845. októberében megjelenik a Szerelem gyöngyei című versciklusa. Sokat utazott, gyakran ellátogatott szüleihez Szalkszentmártonba. 1845. nov. 10-én megjelent második verseskötete. 1846. márc. 10-ig leginkább szüleinél volt, itt született 1846. áprilisában Felhők címmel megjelent 66 epigrammája. 1846 elején Tigris és hiéna dráma, később A hóhér kötélen című regényén dolgozott. Márciusban visszatért Pestre, belevetette magát az irodalmi, politikai életbe. 1846. szeptember 8-án a nagykárolyi megyebálon megismerte Szendrey Júliát. Egyből beleszeretett. Júlia azonban nem tudott azonnal dönteni, csak egy év múlva házasodtak össze. 1846-ban már forradalmi tettvágy fűti. 1847-ben a Toldi elolvasása után szoros barátságot kötött Arannyal. 1847. márciusában megjelenik az Összes költemények című kötete. 1849. március 15-e egyik vezetője, de az elért politikai eredményeket kevesellte. Királyellenes verseket írt, népgyűléseket szervezett, szembe került vezető politikusokkal, fokozatosan elvesztette népszerűségét. A szabadságharc idején századosi rangot kapott. 1848. dec. 15-én született meg fia, Zoltán. Debrecenben, 1849. januárjában jelentkezett Bem tábornoknál. Bem kedvelte, segédtisztjévé, személyes tolmácsává tette, óvta a csatáktól. Azonban Petőfi a többi felettesével rossz viszonyban volt (Klapkával való összezördülése után ki is lépett a hadseregből). Nem kapott fizetést, anyagi gondjai voltak. Márciusban apját, májusban anyját veszti el. Mezőberényben megírja fia életrajzát és utolsó versét A szörnyű időt. A forradalom után Erdélybe megy katonának, csatlakozik Bemhez, de tulajdonképpen civilként vesz részt a segesvári csatában, ahol 1849. júl. 31-én örökre eltűnt.

Petőfi a Helység kalapácsával egy eposz paródiát írt 1844-ben. Az eposz eszközeit használja: van előhang, utóhang, vannak állandó jelzők, van seregszemle és isteni beavatkozás is. Ezt az előkelő stílust azonban alantas dolgok leírására használja. Hétköznapi történettel foglalkozik, hősei falusi emberek, s ettől lesz paródia. Ez a mű két műfaj ötvözete: nemcsak eposz paródia, hanem anekdotaszerű elbeszélés is. Elbeszélés jellegzetes falusi szereplőkkel, a falusi életből kiragadott jelenetekkel. Az egész ironikus, hisz a pap és a kovács vetekszik. Szerepük többekközt életkoruk miatt sem illik hozzájuk: Fejenagy a hősszerelmes, Kántor a bukott trubadúr, a szerelem tárgya pedig Erzsók. Ez a szerep, az össze nem illés a szatírának jellegzetes eleme. A szatírát a népi szereplőkön keresztül alkalmazza, ezáltal lesz anekdotikus. A hosszú hasonlatok az eposzi hasonlatok paródiái. Rossz metafora és erőltetett allegória egyaránt fellelhető. A paródia másik jellemzője eszköze a csattanós történet. Tehát ez a mű az eposzparódiának és a szatirikus anekdotának a keveréke. A cél kettős: mindenek előtt lejáratni a nagyon népszerű romantikus eposzt, valamint megteremteni a verses elbeszélés alapjait. Ezzel a művel készítette elő a terepet a János vitéz számára. Érdekessége, hogy a korabeliek nem értették meg Petőfi szándékait. Rosszul sikerült eposznak vélték, Petőfit Báró Eötvös József védte meg.

A János vitéz - népies elbeszélő költeménye - 1844 végén keletkezett. A történet eredetileg csak Iluska haláláig tartott, Jancsi második vándorútjának kezdetéig tartott. Így egy verses elbeszélés lett volna tragikus véggel. Mesei elemek természetesen itt is találhatóak: a zsiványokkal kapcsolatos kalandja, a királylány felajánlása, stb. A főszereplők a legkivetettebbek a faluban. Jancsit, talált gyerekként cselédként tartják, Iluska anyja halálát követően apja újraházasodott, majd ő is meghalt. Mesei alapokra épít, de aztán a mesei közvetítéseket elhagyja. A mesékben általában a legkisebb fiú szerencsét próbálni indul, ahonnan elkergetik. Ez a falusi történet nem mese. Műfajilag nagyon jól ábrázolt verses elbeszélés, differenciált lélekábrázolással. Összetett érzések vannak benne, a lélektani motiváció nagyon magas fokú. Ami le van írva, az csak a jéghegy csúcsa, a költő és az olvasó ismeretanyaga tölti ki. Az író mindig épít a mi életbeli tapasztalatainkra. A lélekábrázolásnál csak céloz, ami teljesen idegen a mesétől. A mesében a hagyományra építenek, és mindig ki is fejtik azt. Metaforikus eszközök, előreutalások, célzások, ezek a műköltészetnek, a magasköltészetnek, az elbeszélésnek az eszközei. A mesei betét az ötödik fejezet végén kezdődik, ezt biztosan mutatja a holló megjelenése. A falu és a pusztaság Petőfi által megélt való világ, mely a Kiskunságot ábrázolja. A mese az erdőbe való belépéskor kezdődik. A mesében csodás figurák szerepelnek, mint például a griffmadár. Falun kívül jellegzetes mesei fordulatok, csodás segítőtársak lelhetők fel. A továbbírásban szinte csak mesei elemek szerepelnek: a tündérország, a feltámadás és az uralkodás. A mesei részben mindenki eszményítve jelenik meg, az egyik pólus kizárólagosságával. A költő súlytalanító nézőpontra helyez hőseit, akiknek semmi baja nem eshet, nem kell érte aggódnunk. Ötvözi a mesét az elbeszéléssel. Elbeszélésben a magasköltészetet használja, de beviszi a népi szereplőket, egyesíti a kettő erényeit. A mű koncepciója két részből áll. Az első az irodalmi program, az új ízlés létrehozása. A második szerint, ha a nép uralkodni fog a költészetben, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjon. Eszerint a nép nyelvét ill. ízlését kell uralkodóvá tenni. Ezért lesz a népmese a vers mintája. Társadalmi programja a nép felemelése, polgárosítása. Ennek kifejezője az, hogy Jancsi önerejéből kerül a hierarchia legtetejére, és lesz Tündérország uralkodója.

Petőfi első korszaka 1842-45-ig tartott. Nagy hatással volt rá Herder felfogása, miszerint a költészet feladata a nemzeti karakter kifejezése, ami szerepelt már az ősköltészetben. A nép hordozza magában, tőlük kell tanulni, és egyesíteni ezzel a magaskultúrát. Kölcsey és Erdélyi János a népdalok tudatos utánzását és nemesítését választják. Petőfi ezzel szemben Csokonai példájára írja népies műdalait, tehát átveszi a formát és az alapvető koncepciókat (történet, verselés, egyszerűség), népies műdalokat alkotva.

Borozó: 1842 folyamán jelent meg az Atheneaum soraiban. Sajátos zsánerű bordal. A hős, a lírai én egy bort imádó személy. Egyes szám első személyben írja, tehát szerepvers, önjellemző monológ. Hőse nem egyéni, hanem általános, hasonlóan az elmesélt eseményekhez valamint az időhöz, tehát bármikor megtörténhet. Ezek a népies műdal általános jellemzői. Megjelenik benne az epikureizmus, anakreontika gondolata, ami tulajdonképpen az élet élvezése. Eltúlozza a sors veszedelmeit, azaz parodizálja, amivel komolytalanná teszi.

Temetésre szól az ének (1843): Az információt a lírai én abból nyeri, amit lát ill. amit hall. Ebből kiderül egy koporsó közeledése, azonban nem derül ki, hogy ki halt meg, ez nem is fontos. Lényegesek viszont a lírai én gondolatai, amiből felsejlik, hogy boldogtalan. A hős egy idegen, avagy a falu rossza. Ezekre a zsánerhősökre csak utalás van a műben. Személyességet visz az általános hősbe (A túl sok személyesség következménye általában a cenzúra volt.). Áttételes személyesség jelenik meg, azonosul a lírai énnel, saját lelki világát fejezi ki mind a cél, mind a probléma elmondásának beleöntése. Személyes vonatkozása az 1843-as Debrecenben vándorszínészként átélt tél, az éhezés időszaka.

Megy a juhász szamáron (1844): Egyes szám harmadik személyben íródott mű, ahol a költő nem azonosul vele. Életkép, konkrét idő, cselekmény, ahol a jelen helyzetből kiindulva logikusan felépítve kerek történetet mesél el. A hősnek vannak érzései, azonban primitíven fejezi ki őket. A hős bemutatása nem eszményített, hanem kívülről történik, Petőfi ezáltal lekezeli. Ez az ábrázolásmód nem kimondottan jellemző Petőfire. Ha mégis, azt egyes szám első személyben teszi (bordal).

Falu végén kurta kocsma (1847): Tudatosan a népiesség korszaka. Életkép, egyes szám harmadik személy. A nép eszményített, ezzel politikai koncepciója (gazdasági és jogegyenlőség a jobbágyságban) jelenik meg (a kocsmában mulatozó legények nem hallgatnak az uraság parancsára, de a szegény lány egyszerű kérését teljesítik). Értékként jelenik meg az emberi együttérzés és az egyszerűség.

Petőfinél ez a korszak az elején csak irodalmi (ösztönös) népiesség, később tudatos népiesség. E műdalok jellemzője a zsáner, a páros rím és a hangsúlyos verselés. XIX.század végéig él ez a műfaj, egyetlen jeles képviselője csak Petőfi.

1845-46 között Petőfi költészete válságba jutott. Szűk lesz neki a népies költő ruhája, ki akar törni belőle. Eddig zsánerfigurákat jelenített meg, most egy az egyben akarja adni a személyiséget. Össznemzeti költő akar lenni. Erre a korszakra három verseskötet jellemző: A szerelem gyöngyei ciklusban versei, melyeket Mednyánszki Bertához, egy általa elérhetetlen grófkisasszonyhoz írja, hisz őt úgyse érheti el, beteljesülésre nincs esély, és így átélheti a gyötrődő reménytelen szerelmes szerepét. Az érzelmek - amik ezekben a versekben megjelennek kendőzetlenül - a saját érzelmei. A Cipruslombok Etelke sírjáról című ciklusának verseit Csapó Etelkének hirtelen halála ihlette. Szerelmes volt ebbe a lányba, erre azonban csak halála után jött rá. Ide sorolható a 66 epigrammát tartalmazó Felhők ciklus. Itt már nem a szerelemről, hanem a világ általános romlottságáról ír.

1845 augusztusa és szeptembere között írta a Fa leszek, ha... című művét. A csattanója és a motívumok népiesek, ellentétben a koncepciójával. Mindegyik mondata egy-egy metafora. Az egyes szám első személy üldözi az egyes szám második személyt. A fiú mindvégig azzá válik, ami azelőtt a lány volt. Az egyesülésre vágyik. Az elérhetetlenség jellemzi csodálatának alanyát. A mű végén megjelenik a pokol: a fogalmiság megmarad, de átcsap negatív értékbe, a szerelemnek itt nem csak pozití v értékei lehetnek. Filozófiai mondanivalója is van, hiszen ebben az időben ismerkedett meg Heine költészetével, akinek hatása érzékelhető.

1845. augusztusában írja a Drága orvos úr című művét. Ezt a verset tragikusnak szánja, de az olvasók komikusként fogják fel. Allegorikus költemény: a szív és az ész vitája (szív a szerelmes férfi, az ész az orvos). A szerelmes férfi alakjában Petőfi sajnáltatja magát. Ez a mű egy középkori műfaj újraélesztése.

A férj hazajő betegen című művét 1846. márciusában írja. Csattanós költemény. Az emberi kapcsolatok tele vannak gonoszsággal, a világ is gonosz. Ezt fejtegeti példázatokban metaforákkal.

1846. márciusában született a Fejemben éj van című sikeres költemény. Saját dúlt lelkiállapotát ábrázolja kívülről metaforákkal. Ez egy önjellemző vers.

A bánat? egy nagy óceán című verse 1846. márciusában íródott. Epigrammaszerű mű. a kérdések és a feleletek sora zártságot sugároz. A kérdések az emberiség nagy kérdései. Erre válaszol a lírai én egy metaforával. Az óceán (a bánat) magába foglal, körülvesz mindent. A gyöngy (öröm) kicsi, törékeny, de értékes. Az élet küzdelem a kicsi örömökért, a harc pedig - amit érte folytatunk - megkeseríti az örömöt. Két összekapcsolt metaforában kifejtett filozofikus mű. Ez megfelel a romantika hegeli elveinek.

A Felhők korszaka után Petőfit elfogadják a nemzet költőjének.

Petőfi 1847. márciusában írta A nép nevében című versét. Ekkoriban nagy viták voltak a Fontolva Haladók és a Liberális Ellenzék Pártja között arról, milyen jogokat is adjanak a népnek. Petőfi ezzel a versével, mintegy állást foglal a vitában, bemutatva politikai programját, elképzelését. Kompromisszumra törekszik, hatalommegosztást és nem hatalomátvételt akar. A nemesek érvelés értelmében azért övék a jog és a hatalom, mert ők szerezték meg és ők is védik meg. Petőfi ellenérvei szerint a nép nélkül nem tudnák megvédeni azt, emellett a munkához is szükségük van rájuk. Petőfi elvei alapvetően nem térnek el a liberálisokétól, csak nézőpontja más. A szegények, jogfosztottak nézőpontját képviseli. Reformok követelnek, ellenkező esetben lázadás lesz. Csak érvelése radikálisabb, az elvei nem. A változásokat most azonnal akarja. Sajátos költői szerep, mely szerint a nép élén áll mintegy vezetve azt.

Ez figyelhető meg az 1847. januárjában írt A XIX. század költői című művében is, ahol megjelenik váteszi szerepe, mely szerint a költő a jövőbe lát. A költő jós, prófétaköltő. A vers felszólítással kezdődik, közéleti témakörben mozog. Itt nemcsak látja a jövőt, a mozgalom élén állva harcol is érte.

Az első rész figyelmeztetés az írástudók felelősségére. Csak annak szabad cselekednie, aki tudja, hogy mit akar. Petőfinél a húrok pengetése, Aranynál a lant mind a költői pályát jelenti. A lant utalás a régi krónikásokra (Tinódi Lantos Sebestyén), akik lanttal a kezükben járták az országot. Ellenfeleit hamis prófétáknak mondja, tehát ő igazi próféta.

A második szakasz a Bibliából merít. Hasonlóságokat mutat be maga és Mózes között: a lángoszlop - melyet Mózes követve népével kikerül a pusztaságból - most a költő - ezzel meghatározza a költők helyét a világban - azonban ő azt már nem éri meg.

A harmadik versszak már buzdít a cselekvésre és elítéli a gyáva, meghunyászkodó költőket. Hívja, várja a forradalmat, mert neki programja van, melyhez következetességgel ragaszkodott is haláláig. Bemutatja saját sorsát, ahol majd a halálban elismerés lesz a jutalma. Itt teljesen egyenlő jogokat, tudást követel, tehát többet kér, mint a Nép nevében-ben. Igaz, hogy ezt korábban írja, de itt egy emberöltő távolságból szemlélődik, a teljes egyenlőség egy távoli cél. Patetikus hangnemű, jambikus verselésű mű (óda), amely a jövőről szól.

1846. decemberében írta az Egy gondolat bánt engemet című költeményét. Korábbi célja konkrétabbá válik ebben a műben, gondolata a halál körül mozog, az egész művet ennek szenteli.

A halál elkerülhetetlenségének tudatában halálnak kétféle változata villan fel képzeletében jelenik meg előtte: a hasznos ill. a haszontalan halál. Az elmúlást romantikus képekkel festi le. Elutasította a nyerspolgári, magányos, tétlen halált. Ezzel szemben magának kétféle elmúlást tudna elképzelni: az egyikben fontos szerepet kapnak a méretek (valamilyen katasztrófa), hiszen ilyen halál csak hatalmas személyiséget tud elpusztítani. A másik halálképet ütközetben jelenik meg. Ez is nagy mértékű, hiszen a nép ill. a világszabadság elérése érdekében száll szembe a zsarnoksággal. Érzi, tudja, hogy már nem kell soká várnia az áhított forradalomra. A magyar irodalomban először ő használja - ebben a versben - a világszabadság szóösszetételt, melynek fontosságát mindjárt kétszer is hangsúlyozza. Ő az hősi halált választaná, ezért könyörög Istenhez. Itt nem prófétaköltőként van jelen, hiszen nem vezér. Csak egy közkatona, jelentőséget ő is a harctól kap. Itt nincsenek biblikus utalások, egyszerűen csak meghal a céljáért. Mártírköltő.

Műfaja is más, az elégikus ill. a patetikus hangnem egymást váltogatja, a legpatetikusabb résznél megváltozik a ritmus. Rapszódia. A vers nincsen szakaszokra osztva, bár mégis két részre válik. Az első rész az értelmetlen halál képeit tárja elénk. Ezt követi a kétszer megismételt könyörgés. A mű mondanivalója a második hosszabb szakaszban található, mely szerint életét áldozná az emberiség javáért. A második rész záróképe, a hősök ünnepélyes temetésének képe is ezt hangsúlyozza

A Sors, nyiss nekem tért című művét 1846. áprilisában írta. Már a mű első sorában elhangzik a lényeg, miszerint élete értelmét a hazáért való munkálkodásban szeretné megtalálni. Bár még nem konkrét cél érdekében küzd, de valami hasznosat akar tenni. A negyedik versszakban hangzik el az a mondat, amely következő versében és életében is kulcsfontosságú, miszerint az élet értelme meghalni az emberiség javára. Itt magányos, ez egyedi tett, a népnek ebben semmi szerepe. Egyedüli tett, nincs szó se a nép pozitív, se negatív szerepéről. Maga a cél a halál az emberiségért. Megváltó költő kép. Megszólítással kezdődik, maga a képanyag újszövetségi. A ritmus felgyorsul, aprózás lép fel, ettől lesz zaklatott, magasztos nyelvezetű, tehát óda. A hangvétel elégikus, ahol isteni dicsőséget nyer.

Az irodalomtörténet és az utókor ítélete szerint Petőfi romantikus személyes lírájának talán legkülönb alkotása a Minek nevezzelek? című rapszódia, mely 1848. januárjában íródott.

A vers lírai anyaga az elmondhatatlan nagyságú szerelem. Keresi a legméltóbb kifejezést felesége szépségéhez. Minden szakasz elején a reménykedő bizakodás, végén a tehetetlen kétségbeesés hangja szólal meg a megismételt kérdésben.

Hogy felelni tudjon az újra meg újra elhangzó kérdésre, a költő különböző helyzeteket, állapotokat képzel el ill. idéz fel emlékeiből.

Az első négy szakasz az arc leírása alapján jellemzi a személyt. Először a szem sugarához a képzelet a szerelem patakjának képét társítja, a patak pedig a lélek tengerébe folyik. Ezt követően megjelenik a tekintet szelíd galambja, a csalogányok hangja, végül az ajkak lángoló rubinköve lesz az a forrás, melynek célja a kifejező képesség fokozása. a negyedik strófában jut el a legmesszebb a képzelet: a szerelemben összeolvadó lelkek misztériumából fakadó boldogság nem ismer sem térbeli sem időbeli korlátokat, ez a boldogság érzés a mennyei üdvösséggel azonosul. Innen indul el a megnevezési vágy végső nekirugaszkodása. Az itt megjelenő halmozás azt jelenti, hogy a költő az eddig elhangzottakat nem tartja elég méltónak és kifejezőnek. A hiábavaló erőfeszítések után megállapodna egy egyszerű megszólításban, de a legutolsó kérdés ezt is bizonytalanná teszi. a vers igy teljesen nyitott marad, s azt tanúsítja, hogy a nyelv szegényes eszköz Júlia szépségének méltó kifejezésére.

Szeptember végén (1847): Ahogyan elmúlik a nyár, elmúlik az élete, elmúlik a nő szerelme. A második versszak alapján a vers a nőnek szól. Párhuzamot von a nyár, az ősz ill. a fiatalság és az öregség között: ahogy nyáron látszanak a havasok, ugyanolyan hamar megöregszünk, ugyanolyan hamar múlik el az élet. Figyelmeztetni kell a nőt, meg kell neki mutatni, hogy van elmúlás, mert a nő a jelenben, a pillanatban él. Idill pillanat a nő számára, hiszen átéli, teljesen átadja magát ennek a pillanatnak. A férfi ezzel szemben arra gondol, mi lesz, ha meghal, számára nem létezik boldogság, mert látja a jövőt, látja a halált. A nő boldogsága pillanatnyi. Tragikus a szerelem, ami nem azonos a boldogsággal, hiszen magában foglalja azt. A férfi szerelme értékesebb a nő szerelménél. Az itt ábrázolt szexizmus már nem meglepő a XIX. században. Petőfi verseiben az erotika nincs jelen, a szerelem itt is csak filozófiaként jelenik meg. A gócpont egy filozófiai töprengés. Ezt nem az elvont fogalmak szintjén mutatja be, hanem egy képzelt helyzetet vázol föl. A költő szemlélődik, nézi az őszülő tájat, s ez indíttatásokat ad a filozofáláshoz. Nem tájleíró költemény, hanem kontempláció. A kontemplatív líra valaminek a szemléléséből indul ki, majd filozofikus tartalmat kap (erős kötöttségek). A verselése nagyon dallamos, amihez keresztrím is hozzájárul. Ez erősíti az elégikus hangnemet. Ezekben a költeményekben semmi jele nincs a népiességnek, csak a nemzeti költőt látjuk, a romantika műfajait, témaválasztását gyakorolja. Nem a népnek, hanem mindenkinek ír. Ez a törekvés 1845-1846-ban indult, és ekkor tetőzött. Petőfi mindenkinek író költő lett.

1844-ben Petőfi érdeklődése a politika felé fordult. A francia forradalom történetét olvasta jakobinus szellemű írásokban. Ez hatással volt álláspontjára. Petőfi körül kialakult egy radikális csoport, a Tízek Társasága. Ez fiatal írókból állt, akik nagyobb honoráriumot akartak a kiadóktól. Életképek címmel újságot indítottak, és elhatározták, hogy más lapoknak nem írnak, csak az Életképekben jelentetik meg írásaikat. Az újságot viszont elvették tőlük. Ennek ellenére a fiatal írók együtt maradtak és politizáltak. A Tízek Társaságából Fiatal Magyarország nevű szervezetük alakult ki. Most már függetlenséget és köztársaságot akartak. A Pilvax volt a törzshelyük. A forradalmat 19-ére tervezték, de a 14-i bécsi forradalom miatt 15-e lett, ami forradalmi költészetének kezdete.

Erre az alkalomra írta a Nemzeti Dalt. A műben a refrén a nép szövege. Mindenek előtt megszólítja a tömeget, a népet. A harmadik sorban a nép nevében kérdez. Mozgósító szövegnek készült. Március 17-én Kossuth és a nemesi reformellenzék vette át a forradalom irányítását, ekkor Petőfi kiszorult a politikából.

1848 március 27-30-a között írja meg A királyokhoz című művét, amely Petőfinek ill. körének politikai állásfoglalását tartalmazza. Köztársaságot valamint Magyarország kiszakadását akarta a Monarchiából. Ez viszont azzal a veszéllyel járt volna, hogy a nemzetiségi lázadások törnek ki a magyar korona ellen. Petőfi ezáltal szembekerült a közvéleménnyel.

1848. júniusában megírta A márciusi ifjak című művét, mely nem vált népszerűvé. Vátesz költő képi világára utal a harmadik versszak harmadik sora, ami Jézusra, a feltámadásra utal. Messiásként akarja föltámasztani a népet. Hasonló versekben a tetteikért megbecsülik a népet haláluk után, de itt a kiábrándulás jelentkezik. A jövőkép itt már más: a jövő nem a megérdemelt visszanyert paradicsom, az egymásra találásra már csak csodaként emlékeznek. Eszerint a történelem nem változik. Nem engedi tudatosan rávetíteni a kiábrándulást a társadalomra.

1848 nyarán választások voltak. ekkor Petőfi Szabadszálláson jelöltette magát képviselőnek. Mivel még a városba sem engedik be, kudarcot vall. Ennek hatására írja meg Az apostolt. A mű támadja az egyházat is, mert egy pap fiát választották meg helyette képviselőnek. Petőfi Szilveszterkor született, és Szilveszternek akarták hívni. A pap prédikálása Szilveszter ellen azonosítható a szabadszállási kudarccal. Az összeházasodásuk is hasonló. Megjelenik a cenzúra, mint mítikus erő, mely akadályozza, hogy a gondolatok eljussanak a néphez. Ezek Szilvesztert Petőfi hasonmásává teszik. A műben a múlt idősíkját beépíti a jelenébe. Az idősík folyamatos egység egy időben. A szerkezet nagyon drámai felépítésű. Előtörténete váratlan fordulatokkal van tarkítva. Ilyen például a kisasszony megjelenése és szerelme valamint a nép viselkedése a XIII. szakaszban. A sok fordulatra azért volt szükség, hogy a hős mindenféle szenvedésen keresztül menjen. Állandóan kísérti az elzüllés. Amikor tanult ember lesz, kísértések jelennek meg, amik át akarják állítani az elnyomók oldalára. Ez kapcsolja Krisztus életéhez. Szilveszter könyvének programja a mindent, vagy semmit: a cél a teljes egyenlőség. A mű szerint a jelenben ezek nem valósulnak meg, meg valósítójuk majd csak a következő nemzedék lesz. A cél csak a jövőben valósítható meg, hisz a nép még szolganép. Megjelenik a paternalizmus: a próféta jobban tudja, hogy mi a jó a népnek, mint a nép. A mű jelentése: a megváltás, felszabadulás ismét a jövőbe toldódik el. Sajátos történelemfelfogást takar a mű, mely szerint a történelemben egy egyenletes haladás figyelhető meg. A haladást néhány kivételesen nagy ember hozza létre. A jövőre nézve optimista, a jelenkorral szemben viszont pesszimista. A költő ekkor nem hisz a győzelemben. Műfaja verses regény. Az író beleszól a történetbe, kommentálja azt, egy egész életutat mutat be ezzel. A történet tulajdonképpen városi, a falusi betét csak arra való, hogy találkozzon a néppel. A strófaszerkezet nem kötött.

Menekülő romantika jellemezte az utolsó korszakában. 1848 decembere a szabadságharc nagy végpillanata, a katonai vereség a küszöbön van. 1849 januárjában megtörtént Pest-Buda kiürítése, a kormány Debrecenbe költözött. Ekkor 30.000 magyar katona állt szemben 100.000 osztrákkal. A helyzet pesszimizmusra, reménytelenségre ad okot.

Európa csendes, újra csendes (1849): A szabadság itt istenként jelenik meg. Különös érvelés: minél reménytelenebb a helyzet, annál biztosabb, hogy győzünk. Már csak egyedül maradtunk, itt csak mi vagyunk érdemesek Isten segítségére. (irracionális gondolatmenet). Petőfi történelemfelfogása szerint történelmi szükségszerűség a fejlődés, a szabadság győzelme. A vers eleje megszólítás az istenként létező szabadsághoz, a kérdés műfaja pedig (sajátos formájú) ima. Az utolsó két szakasz szintén ima, a többi átmenet az óda és az ima között. A költemény első része a néphez szól, de mintha önmagához szólna a nép egyik tagjaként. Nem mozgósító jellegű, inkább töprengő megszólítás, monológ. A haladás győzelmébe vetett feltétlen hit jellemző Petőfi költeményeire 1849 elejéig. A nép, mint alap egyre inkább eltűnik, úgy tekint rá, mint a kiskorú a nagy emberek közreműködésére. Nincs szerepük a haladásban, vagy egyáltalán nincsenek jelen. De továbbra is fönntartja a haladás elvét (Hegel filozófia).

1849 márciusában keletkezett Pacsirtaszót hallok megint című alkotása. A pozitív értékek (dal, költészet) mellett negatív értékeket (korona, harc) is bemutat. Más költeményeiben a harccal maximálisan azonosítja magát, itt azonban szembeállítja a költőt és a katonát. A katona mivolta veszélyeket tartogat, ha harcol, ez megszünteti őt költőnek lenni. A költői érték pozitívan jelenik meg. Menekülő romantika, azaz negatív dolgokból pozitívak felé menekül. A szerelem metafizikai értékként jelenik meg. A természeti értékek itt az emberi világgal szemben állnak.

Utolsó ránkmaradt verse a Szörnyű idő (1849 július): Itt megváltozik mind világképe mind gondolatvilága. Az első két szakaszban a valóság rossz, legalábbis a rossz oldaláról mutatja be. Ezidáig az égről más feltételezései voltak (segít), most ez is negatívvá válik. Kiesett abból a világból, ahol a jó győz, ami jellemző az Európa csendes, újra csendes versére. Megváltozik a történelmi szükségszerűség: a nemzethalál reálissá válik, ami belefér a történelembe. A történelmet egyébként emberfeletti erők irányítják, negatívan. Kiveszett belőle az ember. A harmadik szakasz új viszony a valósághoz, sajátos viszonyulás ember és valóság között (lehet, hogy marad valaki). A költő azonban megmarad az emberfeletti álomvilágban, de ez negatív, a lírai én nem racionálisan gondolkodik. Abszurd világkép jelenik meg, ami nem emberi, nem reális, ezért történhetnek meg, olyan dolgok, amik megtörténnek. A valóság egy irracionális mese.

Petőfi életének utolsó félévének költészete későbbi irányzatokhoz (századvégi modern költészet) kapcsolódik, ezeket készíti elő.